Ápolók

Tone Dogs, Ápolók, Thinking Plague, Jaap Blonk (1991)

A soron következő Altedisc-adás (rádióműsor) laza fűző-elve az abszurd, illetve annak valamely enyhébb változata. A legkevésbé extrém eset a TONE DOGS, amely nem megy túl a „vicces” vagy az „ironikus” minőségén. Az ÁPOLÓK különösen szövegeikkel kísértik a nonszenszet, és ezt zenei absztrakcióikkal is szívesen erősítik. Absztrakt popszámokat komponál a THINKING PLAGUE is. A pálmát kétségtelenül JAAP BLONK és a BABA-OEMF viszi el, ami méltó is egy egyenesági dada-származék produkcióhoz.

 

A Tone Dogs nem koncertező zenekarnak, sőt nem is hosszabb távú elképzelésnek indult. Amy Denio és Fred Chalenor – oh Amerika! – egy ismerősük stúdiójában rögtönzött felvételekkel múlatták az időt. Az anyag olyan tetszetős lett, hogy szóltak néhány közelben lévő zenész-barátjuknak, többek között Fred Frith-nek, nem nyomnának-e föl ők is valamit a még üres csatornákra. Így született meg az Ankety Low Day című nagylemez, amelyet az Egyesült Államokban a C/Z Records jelentetett meg 1990 áprilisában.

A Tone Dogs felvételein azonnal hallható a hangszeres hozzáállás. Bár a számok többségében van énekszólam, mégis a hangszerek uralják a terepet. Mind Denio, mind Chalenor multi-instrumentalisták: a vörös hajú Amy gitárokon, fretted és fretless, azaz érintőkkel felszerelt és érintő nélküli basszusgitárokon, valamint szaxofonon játszik, míg az alapító duó férfitagja basszus- és szólógitárokat, billentyűs hangszereket, hegedűt, vonós gitárokat kezel.

A Tone Dogs inspirácója egyaránt táplálkozik a rockból, a jazzből és az improvizált „új zenéből”. A dob és a basszus szinte hagyományos jazz-rock-funk ritmusszekciót alkot, erre azonban nem hangszerszólók épülnek, hanem mindaz, amit a „Zseniális Dilettánsok” tettek zenévé: zörejek, rendeltetésszerűtlen használattal kicsikart hangok és hangzások, effektusok. A stílust a dallamosság teszi néhol majdnem poposan kerekdeddé – ezek a dallamok a szaxofon/ok/on és az énekben lépnek elő. A szövegek valamiféle szabad asszociációs költészet eredményeinek tűnnek, ám nem lehet véletlen, hogy nincsenek mellékelve a lemezhez.

A legtöbb zenekar számára egy nagylemez a dolgok kifejlődését jelenti. A Tone Dogs-nál fordítva történt a dolog: a zenekar tulajdonképpen a felvétel után született meg. Denio és Chalenor duója Will Dowd dobossal kiegészülve immár koncertképes, „live” csoport. Európába látogatva június 15-én Budapesten, a Lyukban lépnek fel.

A Kárpát-medence tájain ritka az olyasféle zenekari start, mint a Tone Dogs-é. Alighanem az Ápolók is csak nevettek volna, ha valaki 1982-es indulásukkor stúdióról beszélt volna nekik. Pedig végülis egy stúdiófelvétel kapcsán figyeltem fel rájuk 3-4 évvel később. A két szám a sajnos befejezetlenül maradt Bódy Gábor-féle clipfilmhez készült. Azonnal felvetődött a kérdés: kik lehetnek ezek az őrültek?

Az Ápolók miskolciak, és ez bizonyos fokig magyarázatot ad arra, hogy miért tartott olyan sokáig, mire bekerültek a köztudatba. Ők sem tartoztak azok közé, akikre ifjúsági klubot alapozott a helyi tanács kultúrosa. Bizarr előadásmódjuk éveken át inkább csak az akadályokat halmozta eléjük.

Mindez már a múlté. Ha jól tudom, időközben valamilyen díjat is nyertek, ami éppen egy albumnyi demó rögzítését tette lehetővé. Legfrissebb, ’90-es anyagukkal együtt három kazettájuk jelent meg, ezeket a Második Látás terjeszti. /Rácz Mihály, 1172 Bp. XIII. utca 35/. Április 22-én, a Föld napján az Avasi Kilátónál koncerteztek több mint ezer ember előtt. Januárban öt koncertet adtak Hollandiában.

Az Ápolók legrokonszenvesebb vonása, hogy nem komolykodják el a dolgokat. Kezdődhet a szám úgy, mintha punk, dark, metál, blues vagy walzer lenne – az ő kezükben csakis Ápolókká alakul. Itt senki nem akar imponálni, szép lenni: mindenki a csúnyaságra hajt. Leginkább az énekesek, kik szinte infantilis vehemenciával tárják a világ elé az emberi torok mindazon megnyilvánulási módjait, amelyeket a civilizált kommunikáció kiszorított a gyakorlatból, vagy fel sem fedezett. Ez nem a punk vokalisták habzó ajkú dühe: hazai földön elsősorban FeLugossy Laca felé van tartozása.

 

„A Thinking Plague úttörő zenei együttes, amely akusztikus és elektronikus hangszereket és technológiákat használ arra, hogy a létező zenei stílusokat a legszélesebb értelemben kitágítva új lehetőségeket tárjon fel a dal és az instrumentális zene műfajaiban. A rock, a kortárs- és elektronikus zene, az etnikus vagy „világ”-zene, a jazz és az ipari zene elemeit ötvözik saját, gyakorta radikális harmóniai elképzeléseikkel. Eképpen a Plague olyan új zene létrehozására törekszik, amely rendelkezik a rock ösztönerejével, miközben sokkal szélesebb skálájú és nagyobb mélységű intellektuális és emocionális kifejezést ér el.”

Egy deklaráció értékét persze nem a szavak, hanem a tettek határozzák meg. A Thinking Plague-et /magyarul: Gondolkodó Dögvész/ azonban nem érheti a szópufogtatás vádja, In This Life /Ebben az életben/ címmel megjelent CD-jük, amely 70 percnyi zenét tartalmaz, valóban az innovatív rock kiemelkedő produktuma.

Az együttes története 1980-ig tekint vissza. Ekkoriban kezdett közösen dolgozni Mike Johnson, zeneszerző, gitáros, és Bob Drake basszusgitáros, hegedűs, mellesleg hangmérnök és producer. Ez idő tájt még mindketten kommersz zenekarok tagjai voltak, ám ezekkel a „megélhetési tripekkel” a következő évek során felhagytak, és kizárólag saját, elvontabb elképzeléseikkel törődnek.

A harmadik alap-tag, az énekes és szövegíró Susanne Lewis 1984-ben csatlakozott hozzájuk. Talán nem érdemes most a többieket egyenként felsorolni, inkább a két korábbi nagylemez címét: „A Thinking Plague”, 1984, és „Moonsongs”, 1987. Ahogyan ezt a műfaj reprezentánsainál már megszokhattuk, valamennyi tag féltucatnyi egyéb produkcióban is dolgozik, amelyekről a cikkíró is csak halvány fogalmat tud magában kialakítani. Értelmezhetőbb információ, hogy a többnyire egyedül fellépő Thinking Plague adott már közös koncertet a Sonic Youth-thal és a Crime an City Solution-nel. /A Tone Dogs-nál az előbb kimaradt, hogy ők arra az estére büszkék, amikor a prágai Pulnoc, az egykori Plastio People-ből kialakult cseh zenekar előtt léptek fel Amerikában./

A Thinking Plague zenéjébe most nem szántanék bele mélyebben. Tehetséges emberek csoportjának sokoldalúan izgalmas termékeiről van szó, már csak ezért is érdemes bekapcsolni a rádiót július 1-én, vasárnap úgy délután kettő körül, és a Bartókra állítani a keresőt.

Na és persze Jaap Blonk-ért. A hórihorgas hollandust nincs okunk az emberi nem normális egyedei közé sorolni. Különösen így van ez, ha a normalitást a racionalitással azonosítjuk. Blonk a jelek szerint mindenben érdekelt, ami irracionális, ami ellentmond a „jól szervezett világ” működési törvényeinek.

Önéletrajzi jegyzetei szerint matematikai és zenetudományi tanulmányai vezették a dada felfedezésére, és míg a tanulmányok hamar félbeszakadtak, a dada-korszak azóta is tart nála. Antonin Artaud, Lucebert és Kurt Schwitters műveinek előadása során fedezte fel az emberi hangban rejlő kifejezési lehetőségeket, függetlenül a szavak konkrét jelentésétől. Jelenleg hangköltészeti művek előadásával foglalkozik, expresszív színpadi munkával alátámasztva. Jaap Blonk valóban nagyon messzire képes elmenni a hangjával – akár vissza a csecsemőkorba is, a beszéd előtti metakommunikatív állapotba. Mivel számára nem kizárólag a formális színpad jelenti – jelentheti a megnyilvánulás helyszínét, hanem adott esetben például a pályaudvar vagy egy élelmiszerbolt is, ezek a metakommunikációs kísérletek nemegyszer kifejezetten kínos helyzetet teremtettek a művész számára.

Mindazonáltal Blonk rendkívül elmélyült alkotó. Kurt Schwitters „Ursonate” című negyven percnyi művének tanulására több évet áldozott, nem átallotta valamennyi piciny részlet személyes, csak neki szóló jelentéstartalmát kikutatni. A darab teljes felvétele Jaap Blonk mostanáig egyetlen nagylemezét teszi ki.

Az amsterdami, Császár László által futtatott Hangaar kazettasorozat viszont két Blonk-opuszt is tartalmaz, az egyiken szólóban hallható, a másikon pedig Baba-Oemf /ejtsd: Baba-Umf/ nevű együttesével. Az együttműködéssel közösen a kiemelkedő dadaista személyiség, Hugo Ball hat hangkölteményét adja elő.

 

Végezetül az Altedisc hírszolgálata. +++ A The Ex és a Morzelpronk nagysikerű szovjet turnét bonyolítottak le, a Baltikumban és Moszkvában jártak. Jelenleg az Ex-hez tartozik Andy Dogfaced, a Dog Faced Hermans gitárosa, és úgy hírlik, hogy Tom Cora, az egykori Skeleton Crew-csellista is csatlakozni fog az amsterdamiakhoz. +++ A Dog Faced Hermans szeptembertől Amsterdamban éled újjá. Már 7 hónapja szünetelnek, mivel énekesnőjük, Marion, aki egyébként szobrászattal foglalkozik, a lengyelországi Wroclawban tanul. +++ Amerikai búcsúturnéja után megszűnik a Zvuki Mu. Az énekes és a gitáros Mamonov i Alekszej néven duóban folytatják. +++ A svájci RecRec kiadó május 20-án ünnepelte 10 éves jubileumát a zürichi Rote Fabrik-ban. A birthday partyn többek között Iva Bittová, Pavel Fajt és Fed Frith léptek fel. Iva újabban szólókoncerteket is ad. +++ Az idei Mimi-fesztivál július 5 és 8 között lesz a dél-franciaországi Saint Martin de Crau-ban /Marseille-től nem messze/. Többek között fellép Hector Zazou új együttese. Érdeklődőknek részletes műsort küldök. +++ Június 21 és 24 között rendezik meg Budapesten, a Pálvölgyi Cseppkőbarlangnál a Zene és a Művészetek napjait. Az ingyenes népünnepély keretében a szervezők kitűnő zenei, képzőművészeti, film, színházi és irodalmi programokat ígérnek.+++

 

 

Megj.: Alterock Magazin

 

Köszönet a gépelésért Kiszler Juditnak

Advertisements