Cage

A: anarchia. B: earle Brown. Buddha. C: merce Cunnigham. CS: csend. D: Duchamp. Dada. E: ego-stop. É: élő elektronika. F: buckminster Fuller. morton Feldman. G: gombák. gombaszedés. gombászat. H: harmónia:nem. hang:igen. I: idő. indetermináció. J:Joyce. Ji King. K: közönséges tárgyak mint hangszerek. L: levelek Bouleznek. M: makrobiotikus táplálkozás. N: nem-értés. Ö: önkifejezés:nem. Ő: ős-happening, 1952. P: preparált zongora. Politika: nem. R: ritmus. Rauschenberg. S: Satie. daisetz teitaro Suzuki. SCH: Schoenberg. SZ: szándékos szándéktalanság. T: h.d.Thoreau. david Tudor. Tao. Telefonüzenő: nem. Ú: új zene. Ü: ütőhangszerek. V: véletlen-műveletek. W: christian Wolff. X: Xenia. Z: zaj. Zen.

John Cage három hónapja, 1992 szeptember 4-én lett volna 80 éves. Augusztus 12-én halt meg egy New York-i kórházban, agyvérzéstől. Írásai, interjúi nem kevésbé élvezetesek, mint zenei kompozíciói. Az alábbi szemelvénycsokor Richard Kostelanetz: Conversing with John Cage; a „For the Birds – John Cage in conversation with Daniel Charles”; valamint a Cage 70. születésnapjára kiadott “A John Cage Reader” c. kötetekből készült.

Schoenberg

“A harmincas években Bartókot nem vettük komolyan. Sztravinszkíjt és Schoenberget[1] vettük komolyan, mint a két igazoltan követhető irányt. Én Schoenberget választottam, és azt hiszem, nem tévedtem, mert élete végén Sztravinszkíj is a tizenkét fokú zene felé fordult.

Imádtam Schoenberget- rendkívüli zenei elmének láttam, olyannak, aki nagyobb és jobban látja a lényeget, mint a többiek.

Schoenberg nagyszerű tanár volt, és mindig azt a benyomást keltette, hogy zenei elvekkel hoz minket kapcsolatba. A lakásán ellenpontot tanultam tőle, és az UCLA-n[2] is látogattam az óráit. Öszhangzattanra is jártam hozzá, amihez nem volt érzékem. Azt mondta nekem, hogy harmóniaérzék nélkül állandóan akadályokkal fogok találkozni, falakkal, amelyeken nem tudok majd áthatolni. A válaszom az volt, hogy ez esetben annak fogom szentelni az életemet, hogy a fejemmel verjem a falat – és talán tényleg azt csinálom azóta is.

Egész idő alatt, míg Schoenberggel tanultam, egyetlen egyszer sem éreztette velem, hogy figyelemre méltatná a munkámat. Soha nem dicsérte meg a kompozíciómat, és ha kommentáltam egy másik diák munkáját, nevetségessé tette a megjegyzéseimet. És mégis, én imádtam, mint egy istent. ”

“Egyszer valaki megkérdezte Schoenberget, milyenek az amerikai tanítványai, van-e köztük említésre méltó. Először azt válaszolta, hogy nincsenek érdekes tanítványai, de aztán elmosolyodott és azt mondta: “Van egy”, és megnevezett engem. Aztán hozzátette: “Természetesen nem zeneszerző, hanem feltaláló – de zseniális.””

“Két évig maradtam mellette. Bár gyönyörűen kijöttünk egymással, azért jöttem el tőle, mert a két év során egyre világosabb lett nekem, és neki is, hogy ő alapvetően a legkomolyabban veszi az összhangzattant, míg én nem.”

A zene szervezéséről

“Azt gondoltam, ha nincsen tonalitás a zenémben, szükségem lesz valami másra, hogy alternatív módon építsem fel a darabjaimat: és ez a ritmus volt. Tanulmányoztam a hang természetét, aminek van magassága, időtartama, színe és erőssége. Aztán tanulmányoztam a csendet; és ebből a négy dologból a csendnek csak időtartama van. Ennélfogva, a ritmikai struktúra szükségét felfedezve megtaláltam a helyes szervezőelvet a zene számára – vele szemben az európai szervezőelv, amely a tonalitáson alapszik, nem enged meg zajokat és a dúr-moll skálákon kívüli hangmagasságokat, és így helytelen.”

Zajok

“A zajok örömmel töltenek el; minden egyes zaj érdekel.”

“Nincs szükségem zongorára. Itt van nekem a Sixth Avenue, a zajok…Egyik éjszaka bekapcsolt a riasztó, és el voltam bűvölve, mert két órán át szólt, elég hangosan. Úgy tűnt, mintha fel és le menne… Egyáltalán nem bosszantott.”

“Szeretem az összes hangot. A forgalom sosem áll le, se nappal, se éjjel. Lépten nyomon egy duda, sziréna, fékcsikorgás – rendkívül érdekes és mindig váratlan.”

” Végül olyan, eléggé rituális zenét lehetne csinálni, amelyben más se történne, mint a már lézető hangok hallhatóvá tétele a zenei élvezet kedvéért. Azt hiszem, ez csodálatos lenne. Ha itt, a zenei élvezet kedvéért, hallhatóvá tehetném, ahogyan ez a könyv szól, aztán ahogy az asztal szól, és ahogy a fal szól, azt hiszem ez valamennyiünket meglehetős örömmel töltene el, és annyi zenei élvezetben részesülnénk, amennyire csak szükségünk van.”

Zen

“Amikor befejeztem tanulmányaimat Schoenbergnél, hirtelen a zenei világ aktív tagjává váltam. Mint ilyennek, mondanom kellett valamit, mert abban az időben – ez a harmincas években volt – az emberek úgy tartották, hogy egy művésznek “mondanivalója kell legyen”. Így hát megpróbáltam, ahogyan zeneszerzők, vagy költők, vagy miegymás, hogy rájöjjek a mondanivalómra, és elmondjam. Például, amikor jött a II. világháború, megkérdeztem magamtól, hogy mit gondolok a II. világháborúról? Nos, azt gondoltam, hogy förtelmes. Így írtam egy darabot, az Imaginary Landscape No. 3-at, amely tökéletesen ocsmány. Azt értettem alatta, hogy a Time magazin, a Life magazin és a Coca-Cola úgyszintén ocsmányságok, és hogy minden, ami nagy ebben a világban, az ocsmány.

Logikusan arra következtettem, hogy a kicsiny és meghitt dolgok, amelyekben van némi szeretet is, azok szépek. Ezért írtam egy darabot preparált zongorára, amely nagyon csendes. Amores a címe, és arról a meggyőződésemről szól, hogy a szeretet olyan dolog, amit szépnek tarthatunk. De hamarosan azon vettem észre magam, hogy válófélben vagyok, és átmentem az összes bajon, ami a szétrombolódott szerelmi élettel jár; tehát még a szeretetnek is vannak olyan vonatkozásai, amelyek nem szépek. Akkor mi a szép? Mi a művészet? Miért írunk zenét? Mindezek a kérdések nagy jelentőségűvé váltak számomra, olyan nagy jelentőségűvé, hogy úgy döntöttem, nem folytatom, ha nem találom meg a válaszokat. “Silence” c. könyvemben elmondtam, hogyan fordultam pszichoanalitikushoz, így most nem ismétlem meg a történetet. Az eredmény az volt, hogy nem fogadtam el a pszichoanalízist, illetve nem vetettem magam alá, mint módszernek, de elfogadtam a keleti filozófiát, nem mint fegyelmezett módszert, de mint tanulmányt, könyvek olvasásának és előadások látogatásának formájában, egy olyan időszakban, amikor olyan súlyos szükséget szenvedtem, hogy szinte képtelen voltam funkcionálni. Beteg voltam, vagy beteggé válhattam volna, ha nem ez történik, bár nem akarom a Zen buddhizmusra hárítani, amit csináltam. Nélküle nem csináltam volna, amit csináltam; így nagyon hálás vagyok érte. Másfelől, a Zen buddhizmus nem az egyetlen út az olyan fajta tettekhez, amikhez eljutottam.”

A véletlen-műveletekről

“Az emberek ragaszkodnak az önkifejezéshez. Én mélységesen ellene vagyok. ”

“A véletlen-műveletek nem a “helyes válaszok” misztikus forrásai. Annak az eszközei, hogy egyetlen egyet rögzítsünk a válaszok sokaságában, és ugyanakkor megszabaduljunk az ego ízlésétől és emlékeitől, hatalom- és haszonérdekeltségeitől, lecsendesítsük az egót, hogy a világnak, külsőnek vagy belsőnek, esélye legyen az ego saját tapasztalatává válnia.”

“A minap olvastam egy kritikát, amelynek az írója szerint a zeném különlegesen érdekes, mint hangzás, de sajnálatos, hogy egyáltalán nincs tartalma. Szerettem volna tudni, mit ért tartalom alatt, végül rájöttem, hogy a hangok közötti kapcsolatokra gondol. Mivel a véletlen műveletek során gondosan kiszűrtem a kapcsolatokat, az író éppen annak a tényén siránkozott, hogy sikerrel jártam.”

 

4’33”

 

“A legjobb darabom, de legalábbis az, amelyiket a legjobban szeretem, a néma darabom (a 4’33”, 1952-ből). Három tételből áll és egyikben sincsenek hangok. Meg akartam szabadítani a művemet a szeretem-nem szeretem választásaimtól, mert azt gondolom, hogy a zenének mentesnek kell lennie a zeneszerző érzéseitől és gondolataitól. Azt éreztem, és remélem, sikerült másokat is rávezetnem, hogy a környezet hangjai olyan zenét alkotnak, amely érdekesebb, mint az, aminek a kedvéért koncerttermekbe mennek.”

A gombákról

“Ha nem tudod, hogy egy gombafajta ehető-e vagy sem, akkor meg kell főzni az egészet. Eszel belőle egy kicsikét, és vársz másnapig, figyeled, vannak-e rossz hatások. Ha nincsenek, eszel még egy kicsit, és végül megtudsz valamit.”

 

Összeállította Hajnóczy Csaba 1992-ben, megj. a Magyar Narancsban

Köszönet a gépelésért Filák Zsoltnak

[1] Schoenberg nevét gyakran írják most is ö-vel. Ez helytelen, mert az angolban ismeretlen ez a betű, a bécsi születésű mester pedig a nácikkal együtt Európában hagyta a német ABC-t.

[2] University of California, Los Angeles

Advertisements