Chris Cutler a Nagy Fül fesztiválon (2000)

Chris Cutler vegetarianizmusa nem egyszerűen az erőszakmentes filozófia folyománya. A filigrán dobos jól tudja, hogy az energia megőrzésében, a vele való gazdálkodásban kulcsszerepe van a táplálkozásnak. Ez nála – természetesen – nem valami divatból felszippantott New Age attitűd, hiszen évtizedek óta így él. Mellesleg nem csak állatot nem fogyaszt, a finomított cukorral sem él. (Skandináviában, ahol esetenként édesítik a kenyeret, akadnak gondjai is.) Bár jól tudja, hogy a szesz is fárasztja a szervezetet, a jó borról mégsem hajlandó lemondani.

S a cél példás összhangban áll az eszközzel. Ha létezik a legtevékenyebb emberek kasztja, Chris Cutler egyértelműen oda tartozik. Másképpen nem is lehetne ennyi szereplőt egyetlen figurába sűríteni: itt van CC, a dobos, minden akusztikus-hagyományos, valamint elektronikus, bizgettyűs, digitális vonzalmával, összes együttesével, projektjével, kollaborációjával, koncertjeivel és lemezeivel (több mint 100 lemezfelvétel őrzi a játékát). Aztán CC, az egykori Rock in Opposition mozgásaiból kinőtt RéR Megacorp lemezkiadó feje, akinek az egész Földre kiterjedő érdeklődése szerteszét burjánzó kapcsolatrendszert és információáramlást hozott létre működésének 20 esztendeje alatt. (Mellékesen: a nyolcvanas évek végén, történelmileg is jól időzítve, az RéR „alvállalata” gyanánt hozta létre a Points East labelt, ennek köszönheti megjelenését többek között a Kampec Dolores Levitáció-albuma. A Kampec lemezei azóta is a Bahia és az RéR koprodukciójában jönnek ki, mint legközelebb október 20-án a „Bivaly hátán”.) S még nem ejtettünk szót CC-ről, a költő-szövegíróról, aki válogatott énekeseket hív meg lemezeire, hogy szavait szájukba adja; Chris Cutlerről, a teoretikusról, akinek „File Under Popular” c. könyve (melyet az évek során számos nyelvre lefordítottak) máig az egyik legfontosabb és legkomolyabb elméleti írás a popzenéről.

Még szerencse, hogy CC újabb látogatásának, s mit titkoljam, e néhány sornak ürügyén elővettem „p53” lemezemet. Megjelenése (1995) óta nem hallgattam, s nem voltak róla kellemes emlékeim. De úgy tűnik, változik az ember füle. Ami pár éve felesleges és nem túl szórakoztató összevisszaságnak tűnt, abból most lebilincselő, gazdagon teremtő KÁOSZt hallok. A „p53”, amely egy 1979-ben felfedezett génről nyerte nevét, Chris Cutler válasza volt az 1994-es Frankfurti Jazzfesztivál felkérésére. Minden zenész álma: meghívunk, van stex, azt csinálsz, amit akarsz, azzal, akit választasz. CC a klasszikus zongorázásban (is) kiváló francia-kanadai Marie Goyette-et, a klasszikus képzettségű ex-keletnémet őrült elektrokomponista Lutz Glandient, a lengyel avantgárd zongorista-zeneszerző Zygmunt Krauzét, és Tokyo ördögét, a „tradicionális” japán zene (úgy mint Roland, Sony és Akai) ricsajkirályát, Otomo Yoshihidét kereste ki magának. A lemezt végigkíséri a sampler-technika: a pianista hölgy a romantikus zongorairodalmat fellapozva egyfolytában Chopint, Schumannt és másokat idézget. Krauze itt is bedobja azt a trükköt, amivel a hetvenes években az Új Zenei Stúdió vendégeként Budapesten is füleket hódított: valamilyen kis önjáró masinák gyors repetícióban csipegetik a húrokat, emlékezetes hangzás, itt is jól szól. Otomo nem vadul annyira, mint saját jegyzésű felvételein, pont arányos, amit csinál. Chris tulajdonképpen eléggé a háttérben van, mint jó organizátor, bár az elektronikus rétegekről nem mindig tudhatja az egyszerű hallgató, hogy Glandien vagy ő követte el.

Ez a lemez persze csak a diszklista egy véletlenszerűen előbukkant szeletkéje, hihetetlen sok mondanivaló lehetne az összes többiről is. De nem cél a sorolás, a főszerkesztővel is megegyeztünk, hogy nem leszünk lexikon. Ajánlom mindenesetre az érdeklődőknek a http://www.ccutler.com címet, tisztességesen szerkesztett, áttekinthető, gazdag anyaggal ellátott és rendesen frissített honlap.

Cutler a Nagy Fül fesztiválon egyébiránt szólót fog játszani, nem hozza legendás virágmintás dobját, beéri a helyi szerkóval. Viszont hozza az elektronikus kütyüit. MU színház, okt. 7, szombat, 21.00.

 

megj. http://www.bahia.hu

 

Advertisements