Dave Douglas Night Sky (2000)

 

Barátom és játszótársam, Raffaello alias Halmos András (Plastic Ohara, Triton, Kampec Dolores, újabban Egy Kiss E Zene, stb.) nyöszörög, hogy ki kellene menni Bécsbe, mert Dave Dougles fog játszani. És az sem mindegy, hogy kivel: Guy Klucevsek, Mark Feldman és Greg Cohen alkotják az akusztikus, dob nélküli Night Sky kvartettet.

Akit vonz az az erjesztőtégely, amit New York jelent az egymás határain átkaszáló műfajoknak – jazz, impro, „kortárs”, etno, kamarazene, egyéb -, annak ezek a nevek jól csengenek a fülében. Néhány szórványinformáció, nem a teljesség igényével: Klucevsek, a szlovén származású amerikai harmonikás olyan lemezekkel írta be magát, mint a „Flying Vegetables of the Apocalypse” vagy a „Transylvanian Software”, ezeket nem olyan régen a Bahia is terjesztette. Mark Feldman virtuóz hegedűjátékának (egyik?) csúcsa a Zorn-féle Tzadik labelen megjelent szólólemez. Greg Cohen szintén játszik Zorn mellett : ő a Masada bőgőse.

Dave Douglas is tagja a Masadának, annyi minden más mellett. Útja bizonyos fokig magyarázza, zenei és szociális értelemben egyaránt, hogy miért tartozik ahhoz a kaszthoz, amelyhez. New Jersey-ben született 1963-ban, és NYC-ben nőtt fel. Ötéves korától fogva tanult zenét, zongorázott és harsonázott, mielőtt rátalált a trombitára. Zeneelméletet, zeneszerzést és trombitát tanult, és sokakkal koncertezett, mielőtt 30 évesen megjelent első saját nevén jegyzett CD-je, a „Parallel Worlds”. Azóta 15 album jelent meg, nyolc különböző formációval. A sajtó a fehér trombitással kapcsolatban nem sokallja Miles Davist és Chat Bakert emlegetni. „Kortárs, klasszikus és időtlen egyszerre” – hangzik a hangzatos, de esetünkben elgondolkodtató szentencia. Ha összes díját és rendjelét magára öltené, úgy fel lenne cicomázva, mint egy szovjet generális. Itt nem soroljuk fel őket, fel vannak ugyanis rendesen lajstromozva a www.davedouglas.com honlapon, amely egy illően profi info-forrás, letölthető ötvonalas kottákkal, köztük partitura-részletekkel.

Douglas tudatosan, elkötelezetten dolgozik a mainstream mellé. Legfőbb zenei inspirátoraiként Igor Stravinsky-t, John Coltrane-t és Stevie Wonder-t nevezte meg egy interjúban.A tradicionális jazz-nyelven kívüli elemek használata, a kategorizálhatatlanság jellemzi munkáit. A jelen produkció, amely a „Charms of the Night Sky” lemezen jelent meg, sok más New York-i zenével ellentétben nem nevezhető extrémnek, a visszafogott, (nem csupán akkordtanilag) harmonikus muzikalitás inkább jellemzi, mint a kétségtelenül jelenlévő és meg-megcsillantott kvantitatív zeni erények. Nem háttérzene, egy bárban inkább zavarná, mint elősegítené a csevelyt, figyelmet követel.

Megjelent: http://www.bahia.hu

Advertisements