De Kift, Nagy Fül fesztivál, MU Színház (2000)

A Nagy Fül fesztivál három év alatt fontos eseménnyé vált. Ezt kijelenteni akár hülyeség is lehetne, mert már tavaly meg tavalyelőtt is jó volt, sok jó koncerttel és sürgés-forgással, mégis érzékelhető az előrelépés: hagyomány kezd kialakulni.

Az elaprózódás helyett vegyük most szemügyre azt az előadást, amely idén a csúcspontot jelentette. Nálam jobb memóriával rendelkező szaktársamnak el kell hinnem, hogy a De Kift már 1988-ban, induló zenekarként is vicces volt. Arra is van bizonyíték, hogy a holland squatter-anarchopunk szcéna angolul éneklő többségével szemben ők már akkor is anyanyelvüket választották. Ennyit a gyökerekről.

A Mu Színház presszópultjának bal oldalánál nyíló kis helységben van egy zongora. Erre térdelt föl Ferry Heyne, ez a jó- és kölyökképű, vérprofi kabarészínészhez képest zavarbaejtően romlatlannak látszó energiacentrum, hogy társaitól körülölelve a korcsmából – tekinthetjük szimbolikusnak is – indítsa a Kift előadását. Miután leadták névjegyüket, szépen felmasíroztak a nagyterembe, a színpadra, és belekezdtek. Öltönyök, nyakkendők, ingek mindenkin, de látszik, hogy színház az egész. Valahogy olyan PUNKOK, a szó régesrégi értelmében, ami valami buzifélét jelentett, cikis másmilyent. Egyébként majdnem normálisnak látszanak, mint a zenéjük is. Holland folklór, régi tánczenék csöppet megfricskázva, kocsmadalok, a legjobb tudomásom szerint aktív környezetüket jelentő zajrock szinte csak utalásszerűen, stilizálva, ilyeneket hallok ki. Ahogy együtt énekelnek több szólamban, az meglehetősen kifinomult. Az egésznek lenyűgöző makroritmusa van, mindig történik valami meglepő, valaki csinál egy váratlant. Archaizálnak véges végig, de a marháskodás nem engedi, hogy nosztalgiába facsarodjon az atmoszféra. Archív filmrészletek váltakoznak általuk forgatott, szintén múltbaveszőnek tűnő filmgegekkel. – kiváló minőségű képeket nézhetünk a háttérben, vagy inkább szépséges filmek élő szereplőivé válnak az elől állók?. Ez bizony csapatmunka, és a képfelelősök igen erősek (van olyan produkciójuk is, amelyben a zenekar filmet kísér élőben).

Szinte végig hollandul megy a szövegelés, a dalokban 100%-ig. A konferanszokban akadnak angol félpercek, de a hollandot preferálják, és érdekes, ahogy működik a dolog: még ha egy szót sem lehet érteni, akkor is hengerel a funkció. Szórakoztatóbb zenés előadást régen láttam.

Rá lehet kattanni a www.dekift.nl   -re, viszont majdnem az egész hollandul van.

Ja, és a trombitás nem más volt, mint az énekes Ferry apukája. Anyuka pedig odalent a cédéket árulta.

 

Hajnóczy, http://www.bahia.hu, 2000

Advertisements