Faust: BBC Sessions (recenzió)

Faust: BBC Sessions
ReR Megacorp

„Faust” németül annyit tesz, mint ököl. Ehhez hozzáadódik a hasonnevű mítikus figura, összes szövevényeivel. Így együtt ez elég jó név-udvar egy zenekarnak.

A Faust legenda. Valamivel kevésbé obskurus pályatársaival, a Can-nel, az Amon Düül-lel, illetve a popszférában a csúcsokra jutott Kraftwerk-kel, Tangerine Dream-mel együtt a német zene sajátosságának, különbözőségének egyik megteremtője. Első lemezüket 1971-ben adták ki, jelenlegi diszkográfiájukon mintegy 25 tétel szerepel. A hetvenes évek-beli működést évtizedes csend követte, 1990 óta újra és újra jelennek meg kiadatlan régi felvételek, új anyagok, sőt remixek, és élő előadások, turnék is adódnak.

Ha azt mondom, trip-zene, az kevés és félrevezető. A rock eredeti energiájának,
primitivitásának és az elektronikusan kezelt hangzásban rejlő kozmosznak (egyik) egymást megtermékenyítő ős-pillanatát érhetjük itt tetten. A legjobban a 22 perces kezdőszámban, a három egybefüggő 1972-es track-ben lehet ennek örülni, de a rövidebb számok, a kortárs-zenésebb hangmontázs, a dobhangzást manipuláló opusz, a ma valószínűleg az „ambient” skatulyába kerülő nyugodt, zongorás zárószám, vagy a szintén húzós „So Far” is remekelések.

Eredeti megjelenés:
www.bahia.hu, 2002

Advertisements