Kampec Dolores orosz-finn-észt turné 2002 – 4. rész

A Kampec Dolores igen mozgalmas turnéjáról jelentkezem immár

 

utoljára. Az utolsó 3-4 nap tovább gyorsult, ennek eredménye ez a

 

vázlatos beleszaladás.

 

 

 

Tallin, JazzKaar fesztívál. Tallinn csinosabb, mint valaha, Kis-

 

Prága, szalad ki a számon. Nagy-Sopron, teszi hozzá valaki.

 

Késõbb látjuk ugyan a 45 szovjet esztendõ erõs lecsapódásait is,

 

de a történelmi belváros valóban kilábalt ebbõl. A JazzKaar 12 éve

 

él (az észt függetlenség óta), világsztárok sora van jelen. Nekünk a

 

hangversenyközpont kisebbik terme jut, a koncertet felveszi a rádió

 

Az idei csillagok közül Trilok Gurtut tudjuk megnézni. Triójában egy igen

 

fiatal afrikai nõ énekel és táncol, fehérember szintizik. Akik az

 

Oregonban vagy McLaughin-nal szerették az indiai ütõst, biztos

 

csalódásra számíthatnak ezzel a csoporttal. Dominál az

 

elektronika, a New Age parádé – sõt slejm. Beleértve a

 

háttérvetítést. Az énekesnõ mégis majdnem végig a teremben

 

marasztal, kisugárzása, intenzitása sok mindent ellensúlyoz. A

 

2000 fõnyi tömeget hatalmában tartja a grandiozitás, nagy a siker.

 

 

 

Másnap reggel 1/2 7-kor már a buszpályaudvaron zsibongunk,

 

irány Pétervár. Délután 3 körül futunk be az Eurolines-szal. A faház-

 

övezetben és a pozsonyi Petrzalkát megszégyenítõ lakótelep-

 

zónában még csak sejtem, aztán, kissé beljebb – de még

 

korántsem a belvárosban – már bizonyosan megérzem

 

Oroszországot a szívem közepén. A szuper-jólét, a kényelem és

 

a csinos környezet után ismét itt vagyunk az élet sûrûjében,

 

minden fotóért kiált, semmi sem stimmel, minden váratlan,

 

fárasztó, de izgató. A taxis a híd közepén kereket cserél.

 

 

 

A SKIF – a Szergej Kurjohin Emlékfesztivál – a legendás avantgard

 

zenész halála után kezdõdött, az elsõ kettõt New Yorkban

 

tartották, azóta Szent-Pétervárott. A helyszín egy elképesztõ

 

Komszomol-centrum, mega-diákszálló, pártkonferenciaközpont és

 

különbözõ maffiás vendéglõk, billiárdszalonok elegye. A négy

 

hangversenyterem között le-föl hömpölyög a tömeg, amely igen

 

színes és érdekes önmagában is. Néhány szó néhány fellépõkrõl. A

 

finn Huutajaat 24 tagú, remekül koreografált ordítókórus, finom

 

részletekkel, karmester irányítása mellett. Kedvencem a négy

 

skandináv ország nemzeti himnusza, próbálgatom aztán

 

magamban, “Isten, áldd meg a magyart”, azt aztán lehetne üvölteni.

 

 

 

A Maharaja, radzsasztáni cigányok, a világutazók állították, hogy

 

Indiában ez gagyi-szint, késõbb Moszkvában mégegyszer látjuk

 

õket, és akkor már senkinek sem lehet kétsége, teljesen rendben

 

vannak. Originálisak és amit csinálnak, azt 100%-osan. A

 

táncosnõjük beöltözött férfi, pre-transzvesztita, lenyûgözõ.

 

 

 

Brötzmann is teletülköli a termet, mögöttem németek cinkelik,

 

“Oroszországba kell utaznia, hogy egyáltalán meghallgassák,

 

otthon még a macskák is elrohannak, ha rázendít”, ez alkalmasint

 

lehet, hogy így van, de nem Brötzmann szégyene. Most egyébként

 

megviseltebbnek látszik, mint egy éve Belgrádban, a vodka is

 

segíthetett.

 

 

 

Oroszok a kisebb színpadokon vannak. Dedushki, komoly acid-

 

rock trió, az élõ gitározás és az eszelõs ének könnyedén,

 

természetesen olvad össze a szekvenszerekkel és a real-time

 

elektronikával. Billy’s Band, megint konstatálom, hogy az orosz

 

rockandroll anyanyelvvé vált, a bõgõs-énekes olyan magától értõdõ

 

figura, mint mondjuk Tom Waits. Láttunk még egyebet is,

 

nyolctagú tánccsoportot a padlón, divatbemutatót és erotikus

 

happeninget.

 

 

 

Pétervárra jut néhány óra, a Téli Palotától az Auróráig,

 

mindenkinek ajánlható. Az éjszakai Nyevszkíj Proszpekt csak a

 

Sanzelizéhez vagy esetleg a Kurfürstendammhoz fogható.

 

 

 

Epilógus: még egy nap Moszkvában. Bepillantás a B2 klub kissé

 

kasztrendszer-szerûbben konfigurált világába. Érezni lehet, ahogy

 

a pénz vigyáz a rendre. És a végén a csattanó: egyórás parázs

 

jelenetsor után az ominózus hegedû marad a Seremetyevón. Nincs

 

rokonszenv, tolerancia, a betû az úr, lehet majd otthonról

 

ügyintézni. A vámõrkisasszony egy szélcsendes pillanatban

 

megkapja a kérdést: “De ugye Ön tudja, hogy ez a hegedû valóban

 

az enyém?” A válasz: “Tudom. De a szabály az szabály.”

 

 

 

 

Advertisements