A Kampec Dolores igen mozgalmas turnéjáról jelentkezem immár
utoljára. Az utolsó 3-4 nap tovább gyorsult, ennek eredménye ez a
vázlatos beleszaladás.
Tallin, JazzKaar fesztívál. Tallinn csinosabb, mint valaha, Kis-
Prága, szalad ki a számon. Nagy-Sopron, teszi hozzá valaki.
Késõbb látjuk ugyan a 45 szovjet esztendõ erõs lecsapódásait is,
de a történelmi belváros valóban kilábalt ebbõl. A JazzKaar 12 éve
él (az észt függetlenség óta), világsztárok sora van jelen. Nekünk a
hangversenyközpont kisebbik terme jut, a koncertet felveszi a rádió
Az idei csillagok közül Trilok Gurtut tudjuk megnézni. Triójában egy igen
fiatal afrikai nõ énekel és táncol, fehérember szintizik. Akik az
Oregonban vagy McLaughin-nal szerették az indiai ütõst, biztos
csalódásra számíthatnak ezzel a csoporttal. Dominál az
elektronika, a New Age parádé – sõt slejm. Beleértve a
háttérvetítést. Az énekesnõ mégis majdnem végig a teremben
marasztal, kisugárzása, intenzitása sok mindent ellensúlyoz. A
2000 fõnyi tömeget hatalmában tartja a grandiozitás, nagy a siker.
Másnap reggel 1/2 7-kor már a buszpályaudvaron zsibongunk,
irány Pétervár. Délután 3 körül futunk be az Eurolines-szal. A faház-
övezetben és a pozsonyi Petrzalkát megszégyenítõ lakótelep-
zónában még csak sejtem, aztán, kissé beljebb – de még
korántsem a belvárosban – már bizonyosan megérzem
Oroszországot a szívem közepén. A szuper-jólét, a kényelem és
a csinos környezet után ismét itt vagyunk az élet sûrûjében,
minden fotóért kiált, semmi sem stimmel, minden váratlan,
fárasztó, de izgató. A taxis a híd közepén kereket cserél.
A SKIF – a Szergej Kurjohin Emlékfesztivál – a legendás avantgard
zenész halála után kezdõdött, az elsõ kettõt New Yorkban
tartották, azóta Szent-Pétervárott. A helyszín egy elképesztõ
Komszomol-centrum, mega-diákszálló, pártkonferenciaközpont és
különbözõ maffiás vendéglõk, billiárdszalonok elegye. A négy
hangversenyterem között le-föl hömpölyög a tömeg, amely igen
színes és érdekes önmagában is. Néhány szó néhány fellépõkrõl. A
finn Huutajaat 24 tagú, remekül koreografált ordítókórus, finom
részletekkel, karmester irányítása mellett. Kedvencem a négy
skandináv ország nemzeti himnusza, próbálgatom aztán
magamban, “Isten, áldd meg a magyart”, azt aztán lehetne üvölteni.
A Maharaja, radzsasztáni cigányok, a világutazók állították, hogy
Indiában ez gagyi-szint, késõbb Moszkvában mégegyszer látjuk
õket, és akkor már senkinek sem lehet kétsége, teljesen rendben
vannak. Originálisak és amit csinálnak, azt 100%-osan. A
táncosnõjük beöltözött férfi, pre-transzvesztita, lenyûgözõ.
Brötzmann is teletülköli a termet, mögöttem németek cinkelik,
“Oroszországba kell utaznia, hogy egyáltalán meghallgassák,
otthon még a macskák is elrohannak, ha rázendít”, ez alkalmasint
lehet, hogy így van, de nem Brötzmann szégyene. Most egyébként
megviseltebbnek látszik, mint egy éve Belgrádban, a vodka is
segíthetett.
Oroszok a kisebb színpadokon vannak. Dedushki, komoly acid-
rock trió, az élõ gitározás és az eszelõs ének könnyedén,
természetesen olvad össze a szekvenszerekkel és a real-time
elektronikával. Billy’s Band, megint konstatálom, hogy az orosz
rockandroll anyanyelvvé vált, a bõgõs-énekes olyan magától értõdõ
figura, mint mondjuk Tom Waits. Láttunk még egyebet is,
nyolctagú tánccsoportot a padlón, divatbemutatót és erotikus
happeninget.
Pétervárra jut néhány óra, a Téli Palotától az Auróráig,
mindenkinek ajánlható. Az éjszakai Nyevszkíj Proszpekt csak a
Sanzelizéhez vagy esetleg a Kurfürstendammhoz fogható.
Epilógus: még egy nap Moszkvában. Bepillantás a B2 klub kissé
kasztrendszer-szerûbben konfigurált világába. Érezni lehet, ahogy
a pénz vigyáz a rendre. És a végén a csattanó: egyórás parázs
jelenetsor után az ominózus hegedû marad a Seremetyevón. Nincs
rokonszenv, tolerancia, a betû az úr, lehet majd otthonról
ügyintézni. A vámõrkisasszony egy szélcsendes pillanatban
megkapja a kérdést: “De ugye Ön tudja, hogy ez a hegedû valóban
az enyém?” A válasz: “Tudom. De a szabály az szabály.”
