Messiaen (1993)

MESSIAEN

 

 

 

PACSIRTA. CITROMSÁRMÁNY. FÜRJ. TENGELICE.

MACSKABAGOLY. VETÉSI VARJÚ. BARÁTPOSZÁTA. KERTI POSZÁTA.

FECSKE. SÁRGARIGÓ. FEKETERIGÓ. KÁNYA. ZÖLD HARKÁLY.

VÖRÖSHÁTÚ GÉBICS. PINTY. CSALOGÁNY. NÁDI POSZÁTA. ÖKÖRSZEM.

 

 

 

„A műben éneklő madarak teljes listája” – mondja a felirat az ötnyelvű madárnévsor felett. A mű, amelynek kottájában mindjárt a címlap utáni oldalt foglalja el francia, latin, angol, német és spanyol oszlopokba rendezett szárnyasszemle, Messiaen La fauvette des jardins / Kerti poszáta/ című zongoradarabja.

Azt lehetne talán gondolni, ez a madaras mű bohó kuriózum, farsangi akció a francia zeneszerző életművében, de a valóság éppen ennek az ellenkezője. Nem volt még a zene történetében senki, akit több joggal nevezhetnénk a madarak szerzőjének, mint Messiaent. Nem volt még senki, aki zenészként vált ornitológussá és ennyi gondot fordított volna a madarak énekének zenei lejegyzésére, életprogramjának részévé téve azt. Különösen pedig nem akadt senki, aki ilyenfajta lejegyzéseket emberi hangszerekre transzformálva Messiaenhez hasonló mélységben zeneművek centrumába emelt volna.

Hogyan jelennek meg a madarak az olyan művekben, mint az Oiseaux exotique / Egzotikus madarak, 1956/, Reveil des oiseaux / A madarak ébredése, 1953/, Les merle noire /Feketerigó, 1951/, Catalogue d’oiseaux /Madárkatalógus, 1958/? Maga a szerző kétféle módszerről beszél. Az első zeneszerzői eljárást egyszerűen csalásnak nevezi. Ilyenkor a felhasznált madármotívumokat úgy kezeli, mint az elektronikus zenével dolgozó alkotók: alapanyagként. Bármi lehetséges, amit a képzelet diktál. Például az Oiseaux exotique Indiában, Malájföldön, Kínában és Észak-Amerikában, teljesen különböző körülmények között élő, egymással soha nem találkozó madárfajok motívumait használja együtt, tisztán zenei szempontok szerint rendezve. A „csalás” a mesterséges beavatkozásban rejlik: a művész saját ideái szerint szervezi át a természet elemeit.

Ha a festők a természetet utánozva, a természetből festve jut el a képéhez, miért tehetné ugyanezt a zeneszerző is? Miért ne komponálhatna a természetet utánozva? – kérdi Messiaen. A kérdésre az előzőnél is pozitívabb választ jelentenek azok a művek, amelyek szerzőjük „hiteles” módszere szerint készültek. A hitelesség azt jelenti, hogy a darab nem feldolgozandó témákként bánik a madárhangokkal. A hangszerekre átültetett madárének köré hangszerekre átültetett környezete kerül: a táj, a színek, az illatok és mindenekfelett az idő. Mint például a „La fauvette des jardins”-ben: a darabban a franciaországi Chamechaud közelében fekvő négy kis tónál elterülő Petichet mező madárközösségének egy teljes napja jelenik meg, az éjszakai hívásoktól az ébredésen, a nappal különböző hangjain át a következő éjszakáig.

 

 

Je crois en dieu

 

Messiaen vonzalma aziránt, hogy a környező világban találja meg a műalkotásnak legalább a forrását, a felületes szemlélőnek is eszébe juttatja mindazt, amit John Cage aktivizált. A felszíni összefüggés gyökerei azonban egész máshol laknak. Míg Cage a zen-buddhizmusban találta meg a kulcsot, addig Messiaen univerzumának esszenciális mondata így hangzik: „Je crois en Dieu” – hiszek Istenben. Johann Sebastian Bach-hoz szokták hasonlítani a módot, ahogyan a francia zeneszerző életművének minden mozzanatát vallása vezeti – az ő esetében a katolicizmus.

Vallásos szerző számára kézenfekvő dolog, sőt, ha egyházi szolgálatban áll, mint Messiaen – aki 22 éves korától megszakítás nélkül a párizsi Trinité templom orgonistája volt, – gyakran praktikus kötelesség is a liturgikus zene: a szertartáshoz tartozó darabok komponálása. Messiaen egy kiadatlan fiatalkori misén kívül nem komponált ilyesmit. Számára a liturgiában az egyetlen autentikus zene a gregorián volt.

A gregorián dallamok alapegységei a neumák: melodikus formulák, néhány, dallamcsíraszerűen összetartozó hang, amelyeket a kórus a vezető egy intésére, mozdulatára interpretált. / Neuma görögül: intés. / Messiaen zenetörténetileg egyedülálló gesztusa, hogy a madarak énekében a neumákat fedezte fel.

Így tehát a madárdarabok nem alkotnak valamiféle gettót a szerző életében: a madár-neumák minden darabban jelen vannak, amelyek Isten dicsőségét hírdetik, ez pedig gyakorlatilag a teljes életmű. Visions de l’Amen /Az Ámen víziói/ két zongorára, 1943. Vingt regards surl’enfant-Jesus /Húsz pillantás a gyermek Jézusra/, zongorára, 1944. Meditations sur mysterede la Sainte Trinité /Meditációk a Szentháromság misztériumáról/, 1969, orgonára. La Transfiguration /Jézus színeváltozása/, vegyeskarra, szólistaegyüttesre és nagyzenekarra, 1969. Couleurs de la cité celeste /A mennyei város színei/, nagyzenekarra, 1963. Saint Francois d’Assise /Assisi Szent Ferenc/, opera Messiaen saját szövegére, 1983. Talán ez volna Olivier Messiaen programszerűen vallásos darabjainak legszűkebb reprezentációs köre.

 

 

 

III.

 

 

 

 

Olivier Messiaen egyedülálló jelenségként, de korántsem magányos farkasként foglalja el helyét az új zenében. Avantgardizmusa megakadályozta, hogy valamiféle hivatalos egyházi zene pozíciójába kerüljenek művei. Kimagasló tehetsége, univerzális szemlélete által szigorúan vallásos tematikájú művei is egyetemes jelentőségűek – saját véleménye szerint Japánban találta meg legfogékonyabb közönségét. Noha egy félig-meddig perifériális zongoradarabja révén /Mode de valeurs et d’intensites, 1949 / voltaképpen az ötvenes évek szerializmusának kirobbantójává vált, ő maga nem alapított és nem követett semmilyen iskolát. Ritmikai rendszere, amelyet Traité de rythme /Ritmustraktátus/ c. könyvében foglalt össze, mélyen és sokat merített az indiai zenéből. A zene és a színek kapcsolatáról szóló elmélete legalább olyan szintű kuriózum, mint „ornito-muzikológiája”. Pedagógusként a század második felének legnagyobb hatású zeneszerzőit oktatta: legyen elég Pierre Boulezt, Karlheinz Stockhausent, Iannis Xenakist, illetve Kurtág Györgyöt, Vidovszky Lászlót megnevezni.

Messiaen 1992. Áprilisában, 83 évesen hunyt el. Akik nem vettek tőle jelképes búcsút az Eötvös Péter által konceptuált és vezényel tavaly őszi budapesti „Madárkoncerten”, amely az ő emlékére hangzott el a régebbi és az újabb zene madaras zenéiből válogatva, megtehették ezt az idei Korunk Zenéje fesztiválon. A Mátyás-templom orgonáján Király Csaba adott elő egy műsorra valót Messiaen műveiből, egy-egy közéjük ékelt Vidovszky-, Kurtág- és Ligeti-darabbal együtt.

 

 

 

Megjelent a Magyar Narancsban, 1993 körül. Köszönet a gépelésért Mattyasovszky Annának

 

 

 

 

Advertisements