Morzelpronk, Plan Kruutntoone – két lemezkritika (2000)

Az ADM rövidítés egy amsterdami céget takart a vállalkozói szférában, ám amikor a squatterek a nyolcvanas évek végén lenyúlták a kikötőben az irodaépületet, a névre is rátették a kezüket. Az ADM a nagy foglaltházak közé tartozott, stúdió üzemelt benne, zenekarok próbáltak – hosszabb ideig a The Ex is -, koncertek voltak. Nyilván nem véletlen, hogy az érintett csoportok kiadói szövetkezésük nevéül is ezt a három betűt választották.

Az ADM Discs kis holland kiadó, évente néhány kiadvánnyal, a jóval nagyobb Konkurrenten keresztül terjeszt. Tulajdonképpen egy szűk zenészkör lemezei jelennek meg itt. Az elmúlt időszakban két korong jött ki: a Morzelpronktól a KL’MPENZORRO, illetve a Plaan Kruutntoone együttestől a „Wielgelijktijdig” című.

A Morzelpronk Dolf Planteijdt együttese, aki hangmérnökként végigszolgálta az amsterdami anarcho-zaj-punk szcéna két évtizedes történetét : sokáig a The Ex, jelenleg többek között a De Kift állandó hangmérnöke, se szeri se száma azoknak, akikkel dolgozott (magyar szempontból megjegyzedő, hogy ő vette fel a Kampec Dolores első lemezét, valamint a „Tű fokán” c. albumot.)

A Morzelpronk instrumentális zenéjét hallgatva mindig is meglepő volt, hogy hogyan kerül ez a klasszikus értelemben vett prog-rock iskolázottságú, (a King Crimson-nal szellemi rokonságban álló ) zene a zajpunkok közé. A jelen lemez egy balettzenére épül. Koncertfelvétel. És ha már koncert, legyen kövér: második részében a vendégekkel (többek között az egykori tag, ma a Kong-ban játszó Mareike Verdonk-kal, a helyi legenda Nico van Apeldoorn-nal, a De Kift-énekes Ferry Heijne-vel ) kiegészült nagyzenekar játszik, míg mintegy függelékként a Terry Ex – Han Bennink gitár-dob duó nyomatja mostanában Európa-szerte sikeres zajimpróit.

Az alapkvartett (Roland Brunt – szaxofonok, sampler, Thijs Vermeulen – basszusgitár, Alan Pertves – dob, Dolf Planteijdt – gitár, hangminták) által prezentált 9 tételes zene nem meghökkentő modernségével véteti észre magát. Egyfajta progresszív zenéből startolt post-rockot hallunk, jellegzetes gitár- és szaxofon-intonációkkal, jól csengő sampleres hangszerelésekkel. A lemez végén található Terry Ex – Han Bennink „bonusok” más stílusban fogantak, egy klasszis-dobos és egy tradicionális játékmódokat kerülő, ám a hangszerét nagyon jól ismerő és kezelő gitáros zaj-dialógusai.

Fiatal és pályája felfelé ívelő szakaszában járó zenekar ellenben a Plaan Kruutntoone. Ők is amsterdamiak, huszonévesek (vagy legalább annak látszanak), és bizonyos értelemben a De Kift nyomdokán járnak: anyanyelvükön szólalnak meg, méghozzá irodalmi igényű szövegekkel. (Az együttes neve is irodalmi utalás.) Ezt azonban csak a másodlagos információkból lehet tudni, azaz a borító mellékletéből. A Plan K csupaszsága ellenére is finommívű, a brutalitás határán járó ős-rockot játszik, fúvósokkal és hangmintákkal érzékenyen tágítva az alapvetően gitárokra épülő hangzást. Ős-rock alatt valami olyat értek, hogy „a rock” (ezen aztán el lehetne merengeni, hogy mit is jelent <a zene> tükrében) elemi gesztusait képesek újraértelmezni, mindenféle gitárzene-reprodukcióktól és utánérzésektől mentesen. „Jimi Hendrix without echo” – mondta rájuk egy holland, és ebben van igazság. Decemberben láttam őket élőben, odaszögeztek a színpad elé. A lemez – még egyszer a címe: Wielgelijktijdig – szintén kitűnő.

Hajnóczy Csaba, http://www.bahia.hu

Advertisements