Moszkva, Mély Torok fesztivál (2001)

Taraszov, Shelley Hirsch, stb

  1. október

 A « Glubokaja Glodka » fesztivált (okt. 18 ‑ 21) harmadjára rendezte meg a Dom, az improvizativ, kortárs- és etnozenék moszkvai centruma. Az énekhangot középpontba állító négynapos eseményre idén Shelley Hirsch, Iva Bittová, Sainkho Namchylak, Viktor Taraszov és csoportja, egy szentpétervári együttes, valamint a Kampec Dolores és az Egy Kiss Erzsi Zene kapott meghívást.

A Dom nem nagy hely, 150 férőhelyes kamaraterem. Szemző Tibor és csoportja is járt itt a közelmúltban. A közönség bennfentes, szemlélődő, idősebb. Öltönyös urak és elegánsan tálalt hölgyek is akadnak. A reakciók inkább visszafogottak. E lokalitások figyelembevételével nem kétséges, hogy az első nap színpadra álló Egy Kiss Erzsi Zene sikeresen mutatkozott be, bár tény, hogy az együttes részesült már forróbb fogadtatásban. A következő napon szereplő Kampecet meglepően sokan ismerték, ami jótékony hatást tett az atmoszférának.

S most néhány szót arról, amit nézőként láthattunk. A Litvániában élő Taraszov egykor a legendás Ganyelin trió dobosa volt, élvonalbeli zenész . Vlagyimir Volkov bőgőzött vele, akit a fiatalabb nemzedék kiemelkedő tagjaként tartanak számon. Egy angolkürtössel kiegészülve kísérték a kéttagú vokális szekciót ‑ klasszikusan képzett női, illetve expresszionista férfihang , ‑ amely rövid költeményeket interpretált. Minden vershez egy hátterbe vetített diakép járult, elrajzolt szocreál stílusban. A produkció humora érzékelhető volt, akárcsak a nagyszerű zenei momentumok, de működtek a nyelvi korlátok is.

Shelley Hirsch aktív tagja a New York‑i impro‑iskolának, Zorntól és Cutlertől kezdve számtalan ásszal dolgozott már. Moszkvába a szinten NYC‑ben élő japán DJ Toshio‑val jött, aki zörejeket, foszlányokat, zajokat bányászott elő lemezeibol. No groove, no tonalitás, no struktura, 100 százalék instant expresszió. Az volt a benyomásom, hogy Hirsch elismerésre méltó hangi adottságaival, a három, különbözőképpen effektezett mikrofonnal, hiperaktiv szinpadi jelenlétével együtt sem jutott messzebb egy eszköztár mozaikszerű, töredezett felvázolásánál, pedig felsorolni sem lehet, hogy opera‑ és musical‑imitációtól, különböző fajta beszédstílusoktól, jódlizástól vinnyogó törpék kórusáig és tiszta bolondokházáig mi minden elő nem került. Lényegesen imponálóbb volt, amikor egy későbbi óran, egy másik moszkvai klubban spontán jammelés során a helyi DJ‑től és a Halmos‑Vajdovich ritmusszekciótól kísérve diszkódívát alakított.

2001. okt. 28.

http://www.bahia.hu

Advertisements