Nico: Drama of Exile

Zavarbaejtő feladat egy világsztárt bemutatni. Sajnos Nico esetében – a magyar rádióban – kikerülhetetlennek tűnik. A Velvet Underground és Lou Reed neve talán nem cseng egészen ismeretlenül a nagyközönség számára, bár az 1960-as évek legendás New York-i underground zenekarának felvételei nem igazán árasztották el a rockzenei műsorokat. Andy Warhol, a csoport szellemi és művészeti mentora a pop-art kedvelőinek lehet ismerős. Esetleg a kortárs zene néhány híve John Cale-ről, a „dezintegrált hangzások mesteréről”, az együttes zenei centrumáról is hallott. De vajon hányan ismerik Nicót, az egykori jéghideg szőke démont, akinek neve az első nagylemez címében is szerepel: The Velvet Underground & Nico.

Pedig a kölni születésű művésznő, akinek eredeti neve Christa Paffgen, nagyon is fiatalon került a nyilvánosság elé. Federico Fellini filmremekében, a Dolce Vitában debütált 14 éves korában. Mindez még az 1950-es években történt. Hányatott „édes élete” vitte később New Yorkba, ahová 1965-ben érkezett, hogy elbűvölje Andy Warhol híres művészeti közösségét, a Factoryt, és csatlakozzon hozzájuk. Az együttműködés nem volt túl hosszú; Nico csak az első lemezen énekelt – mindössze három számot. Ezután szólóalbumokat készített, nem kis részben John Cale segítségével. Énekhangját, mely még közelítőleg sem hasonlítható egyetlen más hanghoz sem, gyakran saját harmóniumjátékával kísérte. Összesen négy lemezt jelentetett meg, majd hosszú időre teljesen eltűnt. Állítólag évekig Afrikában élt, fiát nevelte, akinek mellesleg Alain Delon az édesapja. A nyolcvanas évek elején aztán visszatért a színpadra, és új lemezeket készített. Ezek közül való a most bemutatásra kerülő „Drama of Exile”. A lemez különlegessége, hogy számos új, saját kompozíció mellett szerepel rajta két világhírű szám: az egyik a „Heroes” (Hősök) David Bowie-tól, a másik a Velvet Underground egykori sikere, a „Waiting for my man” (Az emberemre várva). (A pletykák szerint Lou Reed 1966-ban nem egyezett bele, hogy Nico énekelje ezt a dalt.)

 

Elhangzott: Magyar Rádió, Lemezbörze helyett. Kb. 1988

Advertisements