Pavel Fajt: Drum Trek

Indies Records, CZ, 2001

Pavel Fajtot Iva Bittová partnereként ismerhettük meg a nyolcvanas évek második felében. Duójuk valóságos reveláció volt. Emlékezetes volt az 1988-as budapesti koncerten Fajt szerelése: a standard dobok mellett egy nagy keretre erősítve fém és fa ütőhangszerek ármádiája, kis cinek, acélrugó, falapok, ilyesmi.

Bittovával a kilencvenes évek elejéig dolgozott, közben 83 és 90 között a Dunaj dobosa volt, játszott Fred Frith-tel, Anna Homlerrel, az extravagáns ütős-zseni Jim Meneses-szel, az osztrák-cseh Josef Boys-szal, 95-ben létrehozta, majd idén megszüntette a Plutót, részt vett a Danubians projectben, a jakutszki Sztyepanida Boriszovával a két év előtti Nagy Fül fesztivál talán legjobb koncertjét adták (a duó debütáló lemeze már elkészült, kiadóra vár.)

PF már jó ideje dolgozik szólóban is, de a Drum Trek az első ilyen lemez. Nem alkalmi kalandról van szó, Fajt a magányos zenélést élete leghosszabb távú projektumaként látja. Mint aktív hangmérnöknek, a lemez realizálásában is oroszlánrésze volt, bár voltak segítőtársai. A felvételek egy része koncerteken készült.

„Songs for the Drums”, ez volt a címe az amerikai Meneses és PF duó-lemezének. Ez a cím, mint koncepció, a Drum Trek-re is ráillik. 12 nem túl hosszú, zárt számot tartalmaz, nem túl bonyolult szerkezetűeket.

Néhány szót az apparátusról, amely Fajt egyszemélyes, szinte szimfonikus igényű zenekarát alkotja. Az alapszerelés egy három tom-os (+ álló tom) Sonor, Zildjan cinerdővel. Jellegzetes a dupla lábcin jelenléte több számban. Van még a „Keret” (én nevezem így), ez a saját építésű fém ütőhangszer, amelynek félméternyi, kerek keretébe beépített húrjait speciális mikrofonok erősítik, és a jelek egy effektprocesszoron átjutva alakítják ki a végleges hangokat. A végeredmény fémes, dús, harangszerű, szép zengés, különböző magasságokban. Végül jelen van egy Roland groovebox, teljes fegyverzetben: ez a gép nem csupán dob-imitátor, hanem programozható szinti, hangszínek özönével, sok oktávon át.

A Drum Trek, a kezdőszám. Jó kezdés, emblematikus, emlékezetes téma. A darabban – amelyet, a lemez összes opuszához hasonlóan, egy az egyben, minden felvételi trükk és duplázás nélkül rögzített PF – négy, öt hangzási réteg áll össze sokszólamú egésszé. Ez a szám is, mint tulajdonképpen az összes, erősen tematikus, alapelve a „kevés alapanyagból sokat kihozni’. Matekos szigorral ismétlődnek az alapmotívum és variánsai. Az improvizáció a középrészben jelzésszerű, rövid. (Megjegyzendő, hogy koncerten sokkal nagyobb súly esik a rögtönzésekre.) Aztán visszatér a téma, immár jó ismerősünk.

Tömörségre törekedve: a lemez fő vonzereje, hogy inspiráltan találkozik benne a dobolás ősi ritualitása a friss, korszerűen hangzó elektronikus ötletekkel. Fajt a szellemvilág dimenzióit megidézve püföli a tamokat, egyenletes lábdob-rúgásai sámándobra emlékeznek. A mélyebb szférák ébresztésének örök zenei eszköze, az intenzív repetíció dolgozik itt, kifinomult színgazdagságban pompázva. Ha gép működik közre, mint a „Kvetosfera” c. számban, akkor „savas” lesz a hatás, máshol a két lábcin hipnotikus zakatolása az acid-fejek akusztikus forrásvidére vet egy hangcsóvát (Tanec v kapli Sv. Bernarda). Két szám is alapszik ismétlőgép-effekten (Delay delay – Zelezna trip). Ami az említett színgazdagságot illeti, a fémes hangzások uralkodnak: a gazdag cin-park mellett „preparációként” használt, dobokra helyezett fémgyűrűk, tárgyak, saját építésű hangszerek. Jellegzetes, szép hangzása van a „Lotera” c. darabnak, amelyben a művész műanyag csöveket használ verőként.

Minazonáltal nem akarom azt sugallni, hogy a Drum Trek egy egybekomponált sámántrip. Minden darab önálló jelleggel bír, egyik sem céloz meg valódi mélymerülést, kontrasztok mentén vannak sorba rakva. A lemez egészét találóan zárja le a rövid, kedves „Svetoslav Kutil”. Meleg, csöndes orgonahangú háttérmotívum előtt vonóval megszólaltatott fémtárgyon absztrakt dallam csendül, kis bizgettyű zörög.

Info: www.fajt.cz

 

Hajnóczy, 2001. szept., http://www.bahia.hu

Advertisements