Sonore Records: Ruins, Cheval de Frise, Les Hauts de Plafond, Jyoji Sawada

Négy lemezről következik itt rövid ismertetés a Sonore kiadó újdonságai közül. A Ruins duó „Pallaschtom”, a Cheval de Frise (ugyancsak duó) azonos című, a Les Hauts de Plafond (szintén duó) „Musique d’appartment a tendance radicale…peut-etre”, illetve Jyoji Sawada „Enfant terrible” c. albumairól.

A Sonore francia kiadó, Bordeaux-ban működik mintegy három éve. A katalógus egyenlőre tizenegynéhány produkcióból áll, de még idén vagy 6 új kiadvány lát majd napvilágot. A kisvállalatot Frank Stofer alapította és vezeti, ő maga is zenész, szuggesztív, jelentős energiákat koncentrálni képes dobos.

A kiadó ars poétikája szerint a kifejezés új formáit kutatja a rock, a jazz, a kortárs elektronikus és elektroakusztikus zene területén. Erős japán orientáció és kapcsolatrendszer jellemzi, a lemezek harmadát japcsi csoportok és előadók jegyzik. Frank gyakran utazik Japánba, hogy az ottani eladásokat előremozdítsa. Megjelentetésének utolsó fázisában van egy 362 oldalas, CD melléklettel teljes könyv, címe „Japanese Independent Music”. A Sonore ugyan nem kizárólagos kiadója senkinek sem, de ide (is) tartozik a Ruins, Hoppy Kamiyama és Jyoji Sawada. Szerepel a palettán az Alboth, valamint a cseh Slede Zive Slede is.

A www.sonore.com korrekt, alapinformációkat tartalmazó honlap, nem terjedelmes, inkább lényegre összpontosító, bár a madárrajzokat tartalmazó minigaléria vitán felül plusz „szolgáltatás”. MP3-ban a francemp3.com-ról lehet a Sonore anyagokat letölteni, ez a legnagyobb (fizetős) francia MP3 fonotéka. (Mi lemezenként két MP3-at tettünk fel, hogy az ismerkedés lehetséges legyen.) Megemlítendő, hogy a site-ra rá van pattintva a Trottel honlapja is a kapcsolatok között.

S most lássuk a lemezeket. A Ruins a nyolcvanas évek közepe óta működik, és bár a dobos Yoshida Tatsuya mellől kidőlt néhány basszgitáros (ez a felállás az etalon), a koncepció töretlen. (’98 óta Sasaki Hisashi a társ.)

Kevés intenzívebb együttes van a Ruinsnál. Free-jazz érzékenységgel játszott dühöngő hardcore-juk állandó ritmusváltásokkal tűzdelt energia-transzfomáció. Nincs pihenő, csak gyors és gyorsabb, sodró és sodróbb számok. Megkapó a kétszólamú vokális munka, a vinnyogástól az üvöltésig. Ami számomra új ezen a lemezen – bár lehet, hogy csak azért, mert 15 tételnyi diszkográfiájuknak csak egy kisebb hányadát ismerem, – az az extázis abszurdba fordulása, önirónikus reflexió, az őrjöngés megdicsőülése.

A Cheval de Frise fiatal Bordeax-i együttes. Thomas Bonvalet pickuppal erősített akusztikus gitáron játszik, orkesztrális stílusban: elsőre nekem fel sem tűnt, hogy duót hallok. Emellett jól hangszereli magát, nem tengenek túl az effektek, de mindig történik valami a hanggal. A dobos Vincent Beysselance, ő is rendben van. Nem véletlen, hogy a Ruins kiadójánál jelent meg a debütáló lemez. A hangzásvilág ugyan más, itt nagyobb szerepet játszanak a hangszínek és a harmóniák, de az intenzitás hasonló. Az intonáció viszont nem ironikus, komolyan vett zene ez, a saját dimenzióiban nagyszabású, néha patetikus is. Az együttjátékra nagyon figyeltek a fiúk, a dob legtöbbször alárajzol a gitárnak, nem ellenpontoz, hanem alátámaszt, ez a zene így kerek.

Párizsi elektronikus duó a „Les Hauts de Plafond”. Pierre Lutic és Phillipe Gautier 1999 óta dolgoznak együtt. Úgy tűnik, bármilyen alapanyagból képesek elindulni, hangszerek reális hangjából, elektronikusan generált hangzásokból, hangfelvételekből, mintákból, groovokból, az eredmény egyfajta kollázs lesz, hang-utazás. A jelen lemez szórakoztatóan összegyúrt egyveleg, szigorú szerkesztési elveket hiába keresnénk benne, amit találunk, az egy laza, asszociatív füzér.

Jyoji Sawada (1954) jazz-zenész és improvizátor. Autodidakta nagybőgősként kezdte, később főiskolai keretek között tanult zeneszerzést. Sajtóanyaga az indonéz és a brazil popzenét emeli ki az őt ért számtalan hatás közül. Az „Enfant terrible” hangorgiája feltehetőleg már túl van ezen a fázison. Vibráló, sok lábon álló, szélsőséges eklektikájában is egységes anyag ez. Kortárs kamarazene, őrült zaj-jazz, romantikusan hangzó klasszikusgitár duó, pajkos gyerekkórus, hardcore-techno, távol-keleti popsanzon, pszichedelikus űr-üzenetek, bármi jöhet bármi után, japán narrációk alkotják az átvezetéseket. Hang-trip, háttérnek inkább bosszantó, odafigyelést igényel, de meghálálja.

 

Hajnóczy Csaba , 2001

http://www.bahia.hu

Advertisements