Ted Milton – interjú

SZENTENDREI BESZÉLGETÉS, KÉT ÜLÉSBEN, A SZIGET ’95 UTÁN.

Kérdez: Hajnóczy Csaba

Ismerjük a zenédet, látunk koncerteken, mégis elég keveset tudunk rólad. Még egy biográfiát vagy sajtóanyagot sem tudtunk kicsikarni belőled, mikor tavaly Budapesten megjelent a Magic Moments. Ez szándékos?

 Ez a hatékonyság 100 százalékos hiányától van. Ami, sajnálatosan, 100 százalék lustasággal keveredik.

 Elég jó keverék.

 Ja. Akárhogyan is, ettől függetlenül, ízléstelennek tartom, hogy újságcikkeket osztogassak, keresgéljem őket, hogy aztán mindenféle buta szarságot olvassak magamról, üres banalitásokat. Averzióm van evvel szemben.

A tavalyi koncert után mondtam neked, hogy színpadi jelenléted leginkább valami fekete csávóra emlékeztet. Erre azt válaszoltad, hogy hosszú időt töltöttél Afrikában.

 A gyerekkoromat. Nigériában.

 Alapvető élmény lehetett.

 A zene, ami körülvett minket ott… egész éjszaka. Fél mérföldnyire a moszkitóhálótól. Egész éjjel hallottuk a dobokat, álladóan.

Hol laktatok?

Lagos mellett egy elővárosban, ahol fehér köztisztviselők és afrikai politikusok éltek. Egy sziget Lagos mellett, nagy laguna veszi körül.

A dobokon kívül mi jutott be a szigetre? Voltak afrikai barátaid?

Egyáltalán nem. Gyerekként teljesen magamévá tettem a gyarmati attitűdöt a feketékkel szemben, ez a szégyenteli igazság. 

Egyébként rengeteget biciklizgettem magamban a bozótosban meg a lagúnánál… figyeltem a bébi-krokodilokat meg minden mást.

Mikor jöttél el onnan?

 10 éves lehettem.

Nem voltál már kisgyerek.

 Valójában soha nem voltam gyerek. Most kutatom, ahogy öregszem, az egyre infantilisabb viselkedés útjait.

A másik életrajzi tény, amit említettél, hogy bábszínházzal foglalkoztál.

 Igen, 15 évig csináltam. Ebből éltem hosszú ideig. Egyszemélyes bábszínház volt. A Mr. Pew bábszínház. Egy bizonyos Mr. Pew-ról szólt, akinek felettébb afrikai külseje volt. A feje kubista volt, mint egy kubista szobor, tiszta kékben. Egész idő alatt aludt. És jött a felesége. /reszketeg hangon/ ” Ó, Mr. Pew…már évek óta alszol… gyerekek, segítsetek felébreszteni!” Ő meg: “khkhhkhh” /horkol, horkant/. Aztán a gyerekek persze felébresztették. Ide-oda dülöngélt… a történet menetére már nem emlékszem pontosan. De végül egy nagyon pszichedelikus és gonosz varázsló beavatkozása folytán megváltozott a mérete. Először törpe lett, ami egyáltalán nem tetszett neki. Aztán tévedésből nem az eredeti méreteit kapte vissza, hanem óriás lett. Ez tényleg elvetemült trükk volt. Képzeld el, hogy fél órán át nézed a színpadot és mindennek megvan a rendes mérete. Aztán jönnek ilyen pici bábok /mutatja/. Látni lehet, hogy mi a realitásuk. És aztán óriás lesz belőle, ami úgy történik, hogy egy láb rázuhan a színpadra és mindent elsodor. Aztán egy hatalmas kéz megjelenik a túloldalon. Végül a színpad mögül előbukkan az egész test, úgy három méter magas… és a kölykök mind elkezdtek sikítani, összeszarták és hugyozták magukat. És ez volt a show vége! Húztak kifelé az ajtón! /teli torokból röhög/.
Ez madzagos bábszínház volt, aztán később a kesztyűs színház érdekelt, a benne rejlő agresszivitás miatt. Ha a bábot a kezedre teszed, ez a távolság sokkal drámaibbá válik, mint a két tenyered puszta távolsága. Ez egy áttétel, egy meghosszabbítás, mint ahogy a szaxofon a toroknak. Szóval nagyon erőszakos volt, mindenféle robbanások meg fragmentációk. Nagyon gyorsan elintéztem magamnak, hogy kitiltsanak a világ összes gyerekszínházából. Mert egészségtelen befolyásolásnak tartották. Így aztán mindenféle kísérleti színházakban találtam magam, például Hollandiában. Fesztiválokon játszottunk, sokfelé, még Budapesten is egyszer. A “régi jó időkben”. Azok sokkal absztraktabb dolgok voltak.

E ponton Ted Milton elmesélt két előadást, nevezhetjük őket performance-nak is, fényekkel, zenével, trükkökkel. Ezután pedig nincs idő folytatni, indulni kell a pályaudvarra a Blurt szárazföldi utazásainak kizárólagos járművéhez, a vonathoz. Uticél Szentes, az aznap este vaskos botrányba fulladt koncert helyszíne. /Orvosolhatatlan erősítési problémák voltak./ A beszélgetést néhány nappal később folytattuk.

A színház után közvetlenül jött a zene. Miért volt a Blurt számára a korai években olyan fontos város Berlin?

 Ott találtunk először olyan közönséget, amelynek igazán tetszett, amit csináltunk. Angliában valahogy baj volt az emberekkel. Emlékszem például egy koncertre, ahol a helyi szervező ordítva rohant a színpadra az első két szám után, mert teljesen kiürült a klub és a fogyasztás a bárban a katasztrófát súrolta. És akkor meghívtak minket egy fesziválra Berlinben. A Gang of Four volt a fő szám, meg más nagy együttesek. Rock Against Junk volt a fesztivál neve. És hatalmas sikerünk volt, ez volt a kezdet. Attól kezdve Németországból sok meghívás jött. Visszamenni Berlinbe minden évben a csúcspont volt. És ez nagyon sokáig tartott, szinte berlini házizenekarnak számítottunk.

 Éltetek is Berlinben?

Nem.

 A nyolcvanas évek derekán láttalak benneteket a WOMAD fesztivál programján is.

 Igen.

 Tehát azért Angliában is működött néha a dolog.

 Persze, Glastonbury-ben is játszottunk néhányszor. Szinte mindig jó volt.

 És Budapest?

 Nos, Budapest úgy tűnik nálunk átvette mostanra Berlin szerepét. Ugyanis Berlinnek nagyon speciális atmoszférája volt akkoriban. Az volt az érzés, hogy ez nem a Nyugat. Akárcsak Budapest most. Érted, mire gondolok? Távol van, mint Berlin volt akkor.

Van egy új lemezed, amit nem a Blurttel csináltál. Hogy született a Nogales?

 Liege-ben van egy zenészkollektíva. Nagy csoport, szinte big band, tizenvalahány zenész. Két-három éve játszanak együtt. Felkértek, hogy csináljak velük valamit. Ebből lett a Nogales. Koncerteken is játszottuk, sokfelé. Legközelebb két hét múlva lépünk fel együtt.

 

Köszönet a gépelésért Filák Zsoltnak

 

TED MILTON DISZKOGRÁFIA

 

Blurt 

Blurt in Berlin LP /1981/

Blurt LP /1982/

Bullets for you LP /1983/

Poppycock LP /1985/

Smokey time LP-CD /1987/

The body they built to fit a car LP-CD /1989/

Kenny Rogers’ Greatest Hits CD /1990/

The body – Live album CD /1991/

Pagan Strings LP-CD /1993/

Magic Moments CD-MK /Bahia, 1994, mint “Ted Milton and the Blurt Big Band”/

 

7 inches lemezek

Get /1979/

The fish needs a bike /1982/

12 inches lemez

Ruminant plinch /1982/

válogatás

Factory Quartet /1980/ Blurt, Durutti Column, A Certain Ratio, The Royal Family and the Poor

Ted Milton

7 inches lemezek

Postcard /1995/

Inflatible hetch /A Goz of Kermeur-rel, 1995/

2 inches lemezek

Love is like a violance /1984/

Ode – All to be seen through your eyes /1985/

album

Nogales – Ted Milton and Back To Normal /1995/

 

Megj. a Magyar Narancsban

 

 

 

 

 

 

 

Advertisements