The Ex Orchestra (2001)

Eurotrialog Festival, Mikulov, CZ, 2001. aug. 25.

Talán a „Joggers and Smoggers” című album – eredetileg dupla LP, 1988 – volt az első olyan Ex-produktum, ahol a zenekar nagyszámú külső taggal csinált valami szokatlant és újat. Emlékezetes a „The Ex + Tom Cora” felállás is a legendás csellistával, amely két cd-t (Scrabbling at the lock, 1991, And the weathermen shrug their shoulders, 1993 ) és egy Holland Popdíjat eredményezett. (Cora egyébként nem sokkal később meghalt.) Aztán ott voltak az amsterdami Bimhuis-ban, ebben a jazz- és impro-fellegvárban az évről évre ismétlődő session-ök a holland free szcéna legjobbjaival, Han Bennink-kel, Ab Baars-sal és a többiekkel, az egyikről videofelvétel is jelent meg.

Mindezt csak azért sorolom ide, mert a semmiből ritkán lesz valami. 19 ember elfér egy színpadon, de önmagában nem garantál semmit. Ez a nagyzenekar viszont egy szerves, hosszútávú kibontakozás eredménye, sok fantázia és erőfeszítés van mögötte, valódi ÚT vezetett hozzá.

Kezdjük hátulról, a dobosokkal. Kat Ex mellett balra Wilf Plum, a Dog Faced Hermansból ismerjük. Jobbszélen Michael Vatcher, szikár, magas, ötvenes férfi, például a Roof-ból és a 4Walls-ból, nagyszerű amerikai zenész. Gongokkal, harangokkal, kolompokkal teljes a hangszerparkja, plusz szopranínó pergővel. A színpad bal szélén, alig látszik, Gert Jan Blom, elektronikát kezel.

A középső sorban balszélen Terry Ex. Kicsit kevés neki a hely, de sebaj. Mellette sorakoznak a fúvósok. Michael Moore (GB) szaxofon és klarinét. A két trombitás: az ausztrál Felicity Provan, és akit első látásra kurdnak vagy romániai cigánynak gondolok: Roy Paci Szicíliából, főállásban a Manu Chao-ból, de megfordult a Zu együttesben is. Harsonások: Wolter Wierbos, Joost Buis. A nagyszerű tubás neve valahogy nem lelhető a listán. Valahol köztük ott gitározik Andy Ex/Moor.

Elől balszélen a három énekes. Jaap Blonkot, a dada-követő experimentalistát vagy tíz éve nem láttam, mindig szép élmény az idő ember-érlelő hatását konstatálni. Han Buhrs, a Schizmatics-főnök, egy lemez (Mudbird shivers, 1995) erejéig Ex-tag is volt. Mellette Jos, aki a lemezborítókon G.W. Sok néven szerepel, az Ex Hangja.

A jobb szélen a basszusszekció: Luc Ex akusztikus basszgitárral, valamint a bőgősnő és a csellista férfi.

A tizenkilencedik utas a karmester. Az új-zélandi Hamish McKeich pálcával, igaziból vezényel, előtte – mint sok zenész előtt is – igazi kották. Szerepének másik fontos eleme a hangszerelés: az eredetileg rock-combóra készült számokat ő transzformálta az Orchestrára.

Ugyanis a koncert alapanyaga – mi is lehetne? – az Ex-music. The Ex számokat hallunk, egyet mindjárt meg is ismerek a legelején: a State of Shock az első Tom Corás lemezről. A fantasztikus az, ahogyan más dimenziót öltenek a dolgok ettől a hangtömegtől. Minden természetes és „gazdaságos”, vagyis semmi sem túl kevés vagy túl sok. El sem tudok képzelni más extenziót ezekhez az egyébként önmagukban igen zúzós gitárszólamokhoz, mint ezt a hatalmas fúvóskart. A konkrét számok közben pedig mennek az imprók, betétek, duók, Jaap Blonk hátborzongató vokaliádái („kapuszticska, kapuszticska” – kezdi el csehül, a másik két énekes ugrik melléje, a közönség dől a röhögéstől). Aztán megint egy kőkemény Ex-himnusz, az igazságért kiáltó szenvedély összetéveszthetetlen hangja.

Pedig a koncert első húszperce után brutális hosszúságú áramszünet vágott közbe, legalább félórára. Sebaj. A fúvóskar jazz-standardekkel és egy valódi moldvai Kecskéssel (ha ismered a Tatros együttes repertoárjából) állt elő akusztikusan, Jaap Blonk Kurt Schwitters dada-ősszonátájának részletével (Ursonate, kb.1910) bűvölte a többezres tömeget erősítés nélkül, a három dobos rögtönzése közepette pedig visszajött az áram és hangerő.

Mit lehet még kiemelni? Jöttek persze a lányok. Kat, akiért a magyarok külön rajonganak a „Hidegen fújnak a szelek” miatt, ötnegyedes kolompokkal a kezében énekelt és táncolt, vele az ausztrál lány, a bőgős (szintén a női nem tagja) nagyon jót szólózott közben. Sok volt a holland nyelvű szöveg, ez újabb keletű tendencia az Ex-nél, De Kift és Plan Kruutntoone visszacsatolás (is) lehet. Egyébként bizonyos lassabb számok zeneileg is megidézték számomra ez utóbbi fiatal együttest, az ősrock gitárok és a fúvós-szinfóniák (így, n-nel) összeolvadása következtében. Terry, Andy és a trombitás Roy Paci triója, hang-orgia a magasban. Hihetetlen aktivitás a színpadon, egység, Ex family, közös extázis, közös élet, apró történések vég nélküli sorozata zeneileg és egyébként. Kiemelkedő koncert.

 

Hajnóczy

http://www.bahia.hu

 

 

Advertisements