Timeless Life: What watch (2002)

Szerzői kiadás, Fonó terjesztés

A Timeless Life-ban Eichinger Tibor gitározik, Váczi Dániel szaxizik, Vajdovich Árpád bőgőzik, Czibere József ütőzik. Csupa kiváló zenész, egyéb zenekaraikból (Eichinger kvartett, Wertetics Orkesztar, Kada, Kampec Dolores, Egy Kiss Erzsi Zene, Back II Black és még sok) húzós válogatás-lemezt lehetne szerkeszteni.

De együtt is jók. Kiss Erzsi, miután meghallgatta a lemezt, így kiáltott fel: „Hogy lehet, hogy nem ezt játsszák egész nap a rádiók?” Tényleg, hogy lehet? Ez az a fajta jazz, ami jól szól a háttérben is, nem tolakszik be, nem uralja le a szobát, de ha odafigyelsz, meghallod a részleteket és a finom ízeket.

Latinos, kongás, presszós, tangós, alkalmasint csacsacsás, olyan békebeli az alaptónus, ez a nyersanyag. Remek sétálóbasszusok, bőgőn is, aztán bekapcsol az envelop-filter, ez egy olyan effekt, amitől elkezd puttyogni a sound, őrület. Váczi Dániel olyan tisztán játszik, mint a kristály. Ezalatt nem azt értem, hogy nem hamis, ez itt nem jöhet szóba, hanem az attitűdöt: a szopraninó úgy szól, mint egy oboa, és a tenorban sincs nyoma annak a dögletes piszoknak, amitől egyes szaxisok olyan állatok. Ez ilyen zene, és elhiteti magát. Eichinger néha wahoz, torzul, de alapvetően kiváló stílusérzékkel dzsezzel. Czibere József gazdag ütőhangszer-készlete körülöleli és hullámain ringatja az egész lemezt, eleinte furcsálltam a szólam-duplázásokat, de végül is ez a zenekar elbírna két ütőst is (dobszerkó nincs!), mért ne legyen mindkettő a Czibere.

A lemez utolsó harmadára egyébként módosul a kép, ide kerültek a speciálisabb darabok: krimi-zene, kedvencem, a nehezen besorolható „Bébé”, némi lélegzetgazdag pátosz a záráshoz. Nem hiába, sokrétű zenekar ez.

Info: www.fonorecords.hu

 

www.bahia.hu, 2002

Advertisements