Tankönyv a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem számára
“Ne legyen kétsége: a zenetörténet megismerésének elsődleges eszköze a zenehallgatás. Ez a jegyzet nem több, – és reményeim szerint nem is kevesebb, – mint kalauz a hallgatnivalókhoz. Ak-kor is, ha ezeka hallgatnivalók a dolgok állása szerint ma már többnyire – nem úgy, mint akár csak 5 évvel ezelőtt – néznivalók is, hiszen a YouTube-korszakban természetes, hogy látjuk is a felvételt. Ez fontos tényező, mert a zene már hosszú ideje előadóművészet. (Nem volt mindig és mindenütt az.) A modern zenész mindenesetre színpadon áll, és – akárhogyan is éli ezt meg – bizonyos értelemben multimediális művész.„A” zenetörténet nem létezik. A Hallgató egy lehetséges interpretációt tart a kezében, amelynek összeállítása izgalmas kaland volt a számomra. Remélem, ebből a szellemi izgalomból sikerül valamit átadnom.” (Hajnóczy Csaba, 2011 április, Budapest)
“Nem Bachnak – pataknak –, tengernek kellene nevezni” – mondta róla Beethoven, és nincs a zenetörténetnek jelentős alakja, aki ne hajolt volna meg Bach életműve előtt.” (32-33. oldal, 9. JOHANN SEBASTIAN BACH;
Hajnóczy Csaba: Hangkultúra I. , MOME, 2011)
HAJNÓCZY CSABA 